Vissza a tarokkoldalra

   Ezen az oldalon kísérletet teszek arra, hogy a Paskievics tarokkhoz standard szabályrendszert alkossak. Ezt több körülmény is nehezíti, leginkább a sok rossz vagy legalábbis vitatható létjogosultságú hagyomány és „partizánszabály”, másrészt – ezzel összefüggésben – a tarokktársaságok elszigeteltsége. Jelentősen hozzájárul még ehhez az a konok „dzsentri” életérzés, amely nagyon sok tarokkjátékos személyiségének és a játékhoz való hozzáállásának része, ily módon lehetetlenné téve a rossz szokásoktól és hibás taktikai elemektől való megszabadulást. Ez kifejezetten tarokkspecifikus jelenség. Semmilyen más komoly játékban nem találkozunk megközelítőleg sem ennyi stabilan beépült hibás játékelemmel, rossz taktikai elgondolással úgy, hogy közben tulajdonosaik – sokszor még a legtriviálisabb tények ellenére is – mélyen meg vannak győződve arról, hogy kifejezetten jól játszanak. Ennek okait leginkább tehát a magyar tarokk történelmében lehet keresni.
   Sajnos jó néhány vitatható elemmel találkozunk még Kovács Endre Tarokk-őr című könyvében is (pl. XX-as fektetés, dobás szingli pagáttal, stb.), amelyet sok (Paskievics) tarokkos alapműnek tekint, amúgy nem is indokolatalanul, sőt, tulajdonképpen én magam is közéjük tartozom, bár kisebb fenntartásokkal tehát.
   Az alábbiakban felsorolom azokat a játékelemeket, amelyek a legtöbbször mutatnak eltérést a különböző klubokban, és a legtöbb vitára adnak okot. Azokban az esetekben, amikor indokolható (de legalábbis erős hagyományokkal bír) 2 játékverzió is, mindkettőt leírom, és javaslattal élek használatukról. Ezeket az erős hagyományokkal bíró, de a játékot szegényítő, és sokszor nem túl logikus, ily módon nem javasolt játékváltozatokat dőlt betűvel jelölöm. Ezeken kívül is még sajnos rengeteg „partizánszabály” létezik (pl. XVII-es invit, első licitként „tartom” mondása, 47-47 pontos végeredmény esetén duplán fizető parti, stb.), de ezek már végképp nem méltóak semmilyen komoly elemzésre, így ezekkel nem foglalkozom. Nem foglalkozom továbbá alapszabályokkal, ezeket az erre hivatott oldalakon és könyvekben el lehet olvasni, ez a lap haladóknak szól.

Néhány fontos szabály

  ♣ XX-ast fektetni tilos. Ebből kifolyólag tarokkfektetés után sem választható, melyik tarokkot hívja a felvevő, ennek nincs értelme. Létrejött invit esetén az invitlapot is tilos lefektetni;

  ♣ Magunkat hívni (önként) csak a XX-assal lehetséges. A saját magunk által letett tarokkot hívni tilos. Létrejött invit esetén az invitlap hívása kötelező.

  ♣ A dupla játék része a Paskievics tarokknak, ne hagyjuk ki! Ezt a figurát később találták ki, ezért sok helyen nem ismerik (el), mégis a Paskievics tarokk a 6 bemondással lett a tarokkjátékok királya!;

  ♣ Az egy kézből (a felvevő által) mondott 3-as tulétroát nem játsszuk le, ha senki nem tesz hozzá semmit. Ilyenkor az ellenfelek kifizetik a 3-3 egységet. (Ettől el lehet térni, de nem érdemes, ezek a partik unalmasak, és a végeredmény csak igen ritka esetben lesz más [egy amúgy továbbra is unalmas parti után].);

  ♣ 5 játékos esetén az osztót az osztáson kívül a játékba bevonni nem javasolt, tehát ilyenkor is a tarokkot fektető mondja be a tarokkfektetést, és a talonból húzott honőrökért sem jár pénz. (Inkább hagyjuk az osztót pihenni, illetve tölteni a poharakba...);

  ♣ Kontra játék esetén nem fordul meg a 48 pontos kötelezettség (továbbra is a felvevőknek kell 48 pontot összehoznia), hiszen a kontrázó ezzel annyit mond, hogy a felvevő nem fogja megcsinálni a játékot (vagyis a 48 pontot);

  ♣ Pusztán tarokkszám mondása nem követeli meg a partnerviszony deklarálását. Tehát 8- ill. 9-tarokkot bárki bármikor mondhat (akinek van persze) anélkül, hogy hozzá kéne tennie valamit. Ugyanakkor egy ilyen mondás is „fenntartja” a licitet;

  ♣ Csendes (vagyis be nem mondott) 4-király és csendes dupla játék egyidejű teljesülése esetén a 4-király nem fizet;

  ♣ Volát teljesülése esetén az esetleges csendes tulétroá, csendes 4-király, csendes duplajáték (és természetesen az alap parti) nem fizet;

  ♣ Ha a partit nem kontrázták, csendes dupla játék (bármelyik páros általi) teljesítése esetén az alap parti nem fizet, és (a felvevők által) bemondott dupla játék esetén is csak akkor, ha a felvevők a dupla játék mellett a partit is elbukták. [És az ellenfél nem csinált „ellen” duplát...] (Vagyis ilyenkor a parti árának 5-szörösét fizetik az ellenfeleknek, kontrázott dupla játék esetén pedig a 9-szeresét.) Megkontrázott (rekontrázott, stb.) parti esetén az esetleges (akár csendes, akár bemondott) dupla játék mellett az alap parti is mindig fizet.

Bemondási kötöttségek

Kötelező bemondások

 ♥ Pagátos invit adása vagy a játék engedése (XX-assal) után kötelező az ultimó mondás, természetesen első körben. (A pagátos adást sok helyen [pl. Tarokk-őr!] tiltják, noha ezt semmilyen logika sem indokolja, ugyanakkor nem kifizetődő játszani, mert csak 1. helyen ülő XX-asos pagát esetében fordulhat elő (hiszen csak magunk elé engedhetjük a játékot), 1. helyen viszont nem érdemes XX-asos pagáttal licitálni. Sok helyen a pagátos invitet is tiltják, ez viszont már kifejezetten nagyon rossz szokás, szegényíti a játékot.);

 ♥ Ultimó mondásakor (kontrázásakor, rekontrázásakor, stb.) az esetleges tarokkszámot kötelező hozzámondani, ha előtte még nem mondtuk;

 ♥ Ha a lefektetett tarokkot hívja a felvevő, kötelező a „hivatalból kontra játék” mondása*, természetesen első körben. (Ez extrém ritkán fordul elő, hiszen XX-ast nem fektethetünk, egyéb esetekben pedig gyakorlatilag csak rossz játék esetén történhet meg. Egy adalék, hogy ilyenkor a felvevőé lesz a lefektetett talon mind a 6 lapja! Megegyezés kérdése, hogy ha a felvevő [a XX-assal] szándékosan magát hívja, akkor szintén övé-e az ellenfél talonja is. Ez azonban már nem javasolt);

   Ezeken kívül semmilyen kötelező bemondás (pl. meghívott nagyhonőr tulétroája, invitet fogadó kötelezettségei) nincs!

* „Hivatalból kontra játékot” mondani egy esetleg már egy másik játékos által mondott („rendes”) kontra játék bemondása után is lehet és kell. Ekkor természetesen a második, „hivatalból” mondott kontra játék már csak jelzés, nem növeli a parti értékét tovább. Ez a szabály ugyanakkor csak a teljesség kedvéért szerepel itt, ugyanis korrekt játék esetén „hivatalból kontra” lényegében sohasem fordul elő, valamint abban a rendkívül ritka esetben, ha esetleg mégis, a hívott tarokkot fektető játékos közvetlenül a felvevő után következik.

Egyéb kötöttségek

 ♥ A konstruktív (vagyis nem kontrázó, rekontrázó, stb.) bemondások kötöttségei:

  1. A felvevő mindig mondhat konstruktív bemondásokat*;
  2. Az ellenfelek csak akkor mondhatnak konstruktívat, miután a játékot megkontrázták (vagy a rekontra játékot megszubkontrázták**);
  3. A felvevő partnere akkor mondhat konstruktívat, ha nem hangzott el kontra illetve szubkontra játék, vagy miután azt ő vagy a felvevő megrekontrázta illetve meghirskontrázta**.

* Az egyetlen „életszerű” eset, hogy kontra játék után a felvevő rekontra játék mondása nélkül konstruktívat (4-királyt) mond, akkor fordulhat elő, amikor XXI-fogásos helyzetben van, de a skízes által mondott kontra játék ellenére tarokkozást kér.
** Hirskontra mondás jó játék [minden játékos részéről] esetén nem fordulhat elő, és rekontra vagy a fölötti játék után mondott konstruktív bemondás sem, így ezek csak elvi esetek komoly partiban.

 ♥ Dupla játékot és volátot egyazon játékos egyszerre nem mondhat. Megegyezés kérdése, ugyanaz a játékos a következő körben (tehát ha valaki, rendszerint a partnere fenntartotta a licitet) bemondhatja-e vagy akkor sem. A mi iskolánk szerint igen, 2 körben már bemondhatja;

 ♥ Tulétroát csak nagyhonőrös mondhat;

 ♥ 8- vagy 9-tarokkot csak pontosan annyi tarokkal a kézben szabad mondani;

 ♥ Volát mondása után (az adott párosnak) tulétroát, 4-királyt és dupla játékot mondani már nem lehet.

Licit, invit

   Itt két alapelv ütközik, az egyik szerint minden csak szólóval fogadható invit XVIII-asos, a másik szerint az 1 ugrás XIX-es, a 2 ugrás XVIII-as invitet jelent. A mi iskolánk az 1. törvény szerint játszik, de nagyon erős hagyományok fűződnek a 2-hoz is. Az alábbi alternatíva is összefügg ezzel, bár nem közvetlenül:

   Az első (baloldali) verzió mögött több logika van*, mégis a 2. verziót játsszák sok helyen. Mindkettő elfogadható, de inkább az 1. javasolt tehát.

* Röviden: inkább (csak) a XVIII-as invitet könnyítsük, ne a XIX-est
 Hosszabban:
 ♦ A játék érdekességét fokozandó úgy határozzuk meg a szabályokat, hogy akinek invitképes lapja van, bizonyos kockázatot kelljen vállalnia az invitálással. (Ebben a 2 „tábor” valójában egyetért, ha esetleg nem is fogalmazódott ez így meg mindenkiben.)
 ♦ Ezért csak azokat a licitmeneteket fogadjuk el érvényes invitnek, ahol az invitet adó már az első megszólalásakor jelezte ebbéli szándékát. (Azok az invitet is tartalmazó licitmenetek, amelyek megfelelnek ennek a szabálynak, és max. ketten szólalnak meg bennük, mind az „egy ugrás / két ugrás”, mind az „eggyel is / csak szólóval fogadható” elv szerint vizsgálva ugyanarra az invitlapra - XVIII vagy XIX - „jönnek ki”, tehát itt a két rendszer közös pontja.)
 ♦ Ezenkívül a gyengébb - tehát a XVIII-asos - lapnál teszünk egy könnyítő kivételt, és megengedjük, hogy az invitálás ne első megszólalásból történjen, hanem az invitáló 3-at mondjon, és ha mondták a 2-t, csak akkor döntse el, hogy 1-et mond / a 2-t tartja / XX-assal passzol (akár annak ismeretében, hogy hol ül, aki a 2-t mondta).
 ♦ Mivel viszont ezt a kivételt a XVIII-asnál tettük, logikus, hogy ugyanúgy, mint az első megszólalásból mondott egyes licitnél, ezúttal is kötelező szólóval fogadni az invitet, annak ellenére, hogy az invitet fogadó elvileg tarthatná is az 1-et, hiszen korábban már 2-t licitált.

   Az alábbi (szerencsére igen ritka) helyzeteknél egyértelműen a 2 ellentmondó törvény kerül konfliktusba:

   Szintén mindkettő indokolható, de az előző megfontolások alapján itt is az 1. verzió javasolt. (Ha viszont a javaslat ellenére az előző licithelyzetekben a 2. verziót játsszuk, itt is az a logikusabb.)

   A Paskievics tarokk licitre vonatkozó eredeti szabálya az volt, hogy egy játékos csak annak a játékostársának a (más által még nem tartott) licitjét tarthatta, akinél az első megszólalása alkalmával korábban beszélt. Eszerint nem volnának lehetségesek bizonyos itt fölsorolt licitek. Az A:3, B:2, A:1, B:tartom licit így nem csak értelmetlen, hanem szabálytalan is volna. Ugyancsak nem lehetne fogadni A invitjét, ha 1 helyett szólót mondana. Ezek azonban nem lényeges különbségek. Ugyanakkor nem volna lehetséges az A:3, B:2, C:1, A:szóló invit fogadása sem B, sem pedig C által. Továbbá nem volna lehetséges az A:3, B:2, C:1, A:tartom, B:szóló, C:tartom licit sem, mert C nem tarthatná B szólóját. Ezek már lényeges különbségek. Noha ez a szabály tehát régebbi, és így erős hagyományai is vannak, az utóbbi 2 licit tiltása miatt használata nem javasolt, mert bár ezek meglehetősen ritka esetek, mégis érdekes partiktól esünk el kizárásukkal.

   Az A:3, B:2, A:tartom, B:szóló licit nem invit („tartom” után nem lehet invitálni), ily módon gyakorlatilag nincs értelme, de – mint egyszerű szorító licit – elvileg játszható. Egyetlen különleges esetben érdemes mégis így licitálni (B részéről), amikor szingli XXI-essel megpróbálunk szólóra maradni, így biztosítva, hogy a partit eldobhassuk.

   Első megszólalóként az invitlap nélkül is mondhatunk ugró licitet (tehát 2-t, 1-et vagy szólót), de ha a vélt invitet fogadják, azzal jelezzük, hogy nem invitről van szó, hogy passzolás helyett tovább licitálunk (jellemzően „tartom” mondással)*. (E játékelem tiltása szegényíti a játékot.) Ha azonban valaki 3-at mond, és mindenki más passzol, nem kérhet végül kevesebb lapot. (Ne könnyítsük a helyzetét az eleve jól lappal bíró játékosnak!).

   Utolsó helyen, 3 „passz” után honőr nélkül is meg lehet próbálnunk fölvenni a talont (ez az ún. „röpülés”), de ha nem kapunk honőrt, a parti dobása után az ultikasszába (ha játsszuk) egyedül kell betennünk annyiszor 2 egységet, ahány játékos játszik [4 vagy 5]. (Ha az utolsó helyen ülő nem próbál meg „röpülni” [ezt ekkor még honőr birtokában is megteheti], akkor mindenki betesz 2-2 egységet.) Ha nem játszunk ultikasszát, akkor ilyenkor rendszerint 3 felé kell a 3-as partit kontrával (2 egység) kifizetnünk**. Ha azonban kapunk honőrt, a partit kötelező lejátszanunk.

* (Azért „jellemzően”, mert elvileg szabályos az A:2, B:1, A:szóló licit is.) Ezt a licit „visszavételt” azonban elég egyszer megtennünk, vagyis ha a kezdeti 2 licitünkre valaki 1-et mond, és ezt mi megtartjuk, ezzel már világossá tettük, hogy nem invitálunk. Ha a másik megszólaló ezután szólót is mond, az közönséges szorító licit, így arra már passzolhatunk, a felvevőnek pedig a XX-ast kell hívnia (ha nem nála van). Az invit nélküli ugró licitnek tehát van némi kockázata, még ha 3 helyett csak 2-t mondunk is, hiszen ezt akár szólóval is fogadhatják, vagy 2-en is licitálhatnak mögöttünk, és ekkor a szóló mondást kötelező megtartani, így nemhogy 2 vagy 1, hanem egyetlen lapot sem kapunk a talonból. De az ilyen jellegű kockázatvállalás része a tarokkjátéknak, így e megfontolás ellenére továbbra sem ajánlott a 3 mondás után kevesebb lap fölvételének megengedése. Az utolsó helyen, 3 „passz” után licitáló 4. játékos viszont ilyen szempontból előnyös helyzetben van, ő kockázat nélkül mondhat szólótól 3-ig bármit, így megválaszthatja, milyen szintű játékot játszik, és hogy hány lapot kap a talonból. (Vagy el is dobhatja a partit, illetve honőr nélkül „röpülhet”.)

** Egyes körökben a röpülést csak 3-as licittel engedik, ennek a korlátozásnak azonban sok értelme nincs, mert úgyis ez az egyetlen értelmes stratégia, hiszen kevesebb lap fölvételével megnő a kockázata, hogy nem kapunk honőrt a talonból. Ha valaki viszont mégis így játszik és nem kap honőrt, természetesen az általa vállalt szintű játékot kell kifizetnie kontrával 3 felé.

A parti eldobása, az ultikassza használata

   A partit 4 esetben lehet (és érdemes, de nem kötelező, kivéve a 4. esetet) eldobni (a talon felvétele után, de még a bemondások előtt):

 ♠ 9 [+ talon] színes lap;

 ♠ szingli XXI-es (és 8 [+ talon] színes lap);

 ♠ 4 király egy kézben;

 ♠ Mindenki passzol, illetve sikertelen „röpülés”.

   Ha csak tarokk fektetésével érhető el valamelyik fölsorolt (1. vagy 2.) helyzet, a parti már nem dobható! (Ez nagyon rossz szokás, csökkenti az érdekes partik számát.) Erős hagyományokkal bír a szingli pagát ill. a dubló pagát, XXI-es dobhatósága is, ezeket azonban semmilyen logika nem indokolja, és csökkentik az érdekes partik számát, tehát nem javasoltak. (Bár ez a 2 eset szerencsére nagyon ritkán fordul elő, mindenképpen játék előtt meg kell egyezni használatukban illetve elvetésükben.)

   Ha a partit eldobják, „ultikassza” képezhető, melybe minden játékos 2-2 egységet rak (kivéve sikertelen „röpülés” esetén). Ezt bemondott pagát ultimóval lehet kinyerni, bukása esetén pedig meg kell duplázni az ultimót mondó játékosnak és partnerének. Az ultikassza használata nem kötelező, ugyanakkor érdekesebbé teszi a játékot, mert ha bizonyos összeg gyűlik föl benne, kicsit módosítja azt a hosszútávon kifizetődő stratégiát, amelyhez igazodnunk érdemes. Használatakor az egyszerre (fejenként) kinyerhető (vagy megduplázandó) összeget mindenképpen limitáljuk 24 (5 játékos esetén 25) egységben! (Abban a ritka esetben, amikor a felvevő [szándékosan XX-assal] magát vagy [nem szándékosan] a más által lefektetett tarokkot hívva, egyedül csinál vagy bukik bemondott ultimót, a kasszából egyedül annyit nyer ki vagy dupláz meg, amennyit a partnerével együtt nyert vagy duplázott volna, ha ketten játszottak volna, vagyis egyedül kinyerheti illetve egyedül kell dupláznia a kasszát, vagy nagy összeg esetén a maximális 48 [illetve 50] egységet.) Ne képezzünk eleve ultikasszát, továbbá ne rakassunk bele 2 egységnél nagyobb összegeket, mert az fölborítja a figurák kialakult, szinte tökéletes egyensúlyát!
   Minden más, a parti dobásával előidézett eljárás (pl. duplán fizető kör) komolytalan, tehát helytelen szokás!

   Összefoglalva tehát (Paskievics tarokkot) az itt felsorolt szabályok szerint játsszunk! Véleményem szerint mindössze 4 olyan kérdés van, amelyekben mindkét verzió indokolható többé-kevésbé logikus érvekkel, de még ezeknél is egyértelműen megállapítható, hogy melyik teszi a játékot színesebbé. Amikben tehát játék előtt meg kell egyezni (fontossági sorrendben), azok a „visszafordított” invitek (és a 3 megszólalós invitek), a dupla játék és volát egyazon játékos által való belicitálhatósága (2 körben), az ultikassza használata, valamint az egy kézből mondott 3-as tulétroá lejátszása. Az alternatívákat az erős hagyományok miatt soroltam fel, de garantáltan az itt található javaslatok elfogadásával lesz a legérdekesebb a játék hosszútávon. (És garantáltan a főoldalon leírt stratégiákkal fogjuk a legtöbbet nyerni, illetve a legkevesebbet veszíteni...) Emögött nagyon sok tapasztalat, és még több matematikai-statisztikai megfontolás áll.

Köszönet Kiss Lászlónak az észrevételekért és a hiányosságok felfedezéséért